Annak ellenére, hogy három kulcsjátékosunk, a két beállós – Sánta és Lowrance -, valamint az irányítónk, Goran Martinic hiányzott, a Trif George által edzett csapatunk nagyon közel volt a bravúros fordításhoz.
NL, II. szakasz, 4. forduló.
Marosvásárhelyi VSK – CSM Corona Brassó 81-88 (19-23, 9-24, 27-18, 26-23)
Csapatunk pontszerzői: Jonathan Person 27 (3×3), Mladen Jeremic 16 (1×3), Alin Borșa 14 (1×3), Goran Gajovic 8 (1×3), Sólyom Botond 6, Radu Paliciuc 5 (1×3), Vlad Nistor 4, Engi Rosenfeld Dávid 1. Játszott még: Cristian Mureșan és Bölöni Tamás.
Amikor edzőink megtudták, hogy nagy emberek nélkül kell játszanunk, tudták, hogy még a vártnál is nehezebb meccs vár ránk.
A játékosoknak azonban egy olyan ellenféllel kellett szembenézniük, amelynek a csapatában 6 nagyon mobilis külföldi volt, Ousmane Barroval, aki ismerte a csarnokunkat.
Nem kezdtük rosszul a mérkőzést. A marosvásárhelyi csarnokban egykor bálványnak számító szenegáli játékos kosara után egy triplából és egy ziccerből jött a válasz. Fej-fej mellett haladtak a csapatok az egész első felvonásban, a vendégek a végén 4 pontos előnyt alakítottak ki.
A Brassó alig 2 perc elteltével 10 pont fölé növelte a különbséget, majd 3 olyan perc következett, amelyben nem találtuk az utat a kosárhoz, a vendégek zsinórban 13 pontot szereztek. A különbség 21 pontra nőtt, Sólyom két büntetőjével a félidőre ismét 20 pont alá kerültünk.
A harmadik negyed közepe felé 7 egymást követő pont után sikerült közelebb kerülnünk ellenfelünkhöz, amit a Brassó edzője által kért pihenő szakított meg, de lassan-lassan közelebb kerültünk a vendégcsapathoz. Borșa két büntetőjével visszaálltunk -10-re, és nem sokkal később Borșa is „megnézte”, hogy milyen az egy számjegyű különbség. De a különbség a brassói Grey két büntetőjének köszönhetően visszaállt 10 pontra.
Az utolsó felvonás közepére egy és két számjegy között ingadozott a különbség, de hősiesen küzdve a mieink 3 és fél perccel a vége előtt Gajovic egyetlen triplájának köszönhetően mindössze két labdabirtoklásra, 5 pontra közelítettek.
Visszatért a remény a szurkolóinkba is, akik valósággal tolták hátulról a szinte teljesen lemerülő energiákkal rendelkező srácainkat, és pontosan két perccel a mérkőzés vége előtt Sólyom visszahozta három pontra a mieinket.
Sajnos az utolsó támadásokat jól kezelték a vendégek, Person egy triplával 30 másodperccel a végső sziréna előtt visszahozta a reményt, de tovább már nem tudtunk lépni.
Ez egy olyan meccs volt, amelyben mindenki hősiesen küzdött, a lepattanókban mindössze 5 labdás különbség volt (36-41), és három kezdőjátékosunk nélkül is volt esélyünk visszajönni.
Csapatunk edzője elégedett volt azzal, ahogy a srácok küzdöttek, különösen a szünet után, de reméli, hogy legalább a sérült játékosok minél hamarabb visszatérnek a pályára:
A mérkőzés egyik hőse, Jonathan Person a mérkőzés nagy részében játszott: