A mérkőzést Pavle Reljić sérülésével kezdtük, aki már az első másodpercekben ütést kapott. Le kellett cserélni, de szerencsénkre később vissza tudott térni a pályára.
Ezután – szintén az első percekben – Sánta Szabolcs is sérülést szenvedett, egy rúgást kapott a lábára, és sajnos már nem tudta folytatni a játékot. Vladislav Șolopa az első félidőben bokaficamot szenvedett, később visszatért a pályára, de már nem volt 100%-os állapotban.
Jonathan Person bokasérülése miatt hiányzott, míg Goran Martinic és Goran Gajovic épphogy csak visszatértek sérüléseik után. Ennek ellenére csapatunk az első negyedben tisztességesen tartotta magát.
A második játékrész döntőnek bizonyult, ekkor jelentős hátrányt halmoztunk fel. Mindezek ellenére a srácok a végsőkig küzdöttek, de a vezetőedző szerint még mindig van erő a maradék 6-8 egészséges játékosban.
A győzelem most nem jött össze…
Faragó Péter az első félidőt egy birkózómérkőzéshez hasonlította, ahol alulmaradtunk:
„A mérkőzés a Temesvár szája íze szerint kezdődött. Konkrétan vagy leütötték vagy le rúgták a kulcs embereinket, akik közül kettő nem is tudta folytatni a játékot. Az első félidő birkózó versenyét elvesztettük. A második félidőben alacsony szerkezetre váltottunk nagyot kockáztatva, ami bejött és közelebb kerültünk a hazaiakhoz. Sajnos ilyen hátrányból majdnem tökéletes játék kell a fordításhoz és ehhez kevesek voltunk ma. Vagy védekezésbeli hibát vétettünk, hogy a legjobb dobójukat hagytuk üresen vagy elkapkodtuk a támadást és ott vétettünk hibát. Elmaradtak az egyéni extra teljesítmények is és sok döntő fontosságú hibát vétettünk. A játékvezetésről pedig azért nem érdemes beszélni mert tényleg lejárt lemez. Ameddig kis csapatként viselkedünk addig nem fogjuk megkapni a tiszteletet. Túl kell játsszuk magunkat ezeken a szituációkon és sokkal, de sokkal előbb alkalmazkodni. A maradék mérkőzéseink nagyon nehezek lesznek. Bízom benne, hogy a közösségünk és közönségünk segítségével ahányan vagyunk egészségesek merítünk erőt és megpróbálunk hozni olyan meccseket is, ahol nem mi vagyunk a favoritok remélve, hogy levetkőzzük a kis csapat mentalítást akkor is, ha egyébként inkább azok vagyunk. Érzek erőt még a maradék 6-8 egészséges emberben. Nyomást innentől kezdve már nem szeretnék a srácokra helyezni mert nem lenne fair. Szélmalomharcot vívunk szinte minden héten, hogy valami taktikával vagy elképzeléssel legalább minimálisan tudjunk kompenzálni a sérülések miatti hiányokat. Jelenleg így állunk, igyekszünk tényleg javítani, amin lehet. Szombaton pedig ugyanúgy nekimegyünk a Vâlceának, senkinek ne legyen kétsége. Megnézzük mire lesz elég.”
